Az előző poszthoz csatolva ez a mekka.

fizikalfire

Ben Frost - By The Throat (Bedroom Community)

Ha egy elbeszélés keretében kellene írni erről a lemezről, a történet a XX. század elején valahol a Magastátra bércei között kezdődne. Főhősünk egy farkasok közt nevelkedett ember aki elszigetelten él a külvilágtól. Egyetlen kapcsolata a civilizációval az a törött lábú preparált zongora, amit a tél beáltával vastagon befedett a hó. Mindezek ellenére a belőle áradó melódia fényesen csillámló szilánkokként töri meg a fenyveserdő mélysötétjét. Ezt a fényt gyűjtötte össze markába Ben Frost, hogy aztán egy lemezbe beletöltve átadja nekünk. Felemelő.

Ben Frost | Bedroom Community

fizikalfire

NILS ØKLAND

Nils Oakland norvég hegedűművész és zeneszerző összetéveszthetetlen, a sakndináv népzenében gyökerező hegedűjátéka szinte a Dersu Uzalában látott jeges mélységekig bírja röptetni az embert.

Jó ez talán kissé patetikus felütés volt, de az imént hallgattam meg már sokadjára legutóbbi, Bris című lemezét és nagyon szép! Karcos, fagyos, egyszerű, néhol repetatív/meditatív,  iszonyat mély, misztikus, behozza az ember füléba a lapp tajgát.

A lemez 2004-ben jelent meg a Rune Gramofon gondozásában.

crct

MACHINE DRUM

Trevis Stewart Detroiti származású producer, leg elhíresültebb nevén Machine Drum (az elektron cég egyik legjobban sikerült seqencere után), más néven Tsewart , Syndrome vagy Neonblack, a normex kiadó  front embere és tulajdonosa. Első lemeze, "Triskaideka", még Syndrome álnév alatt jelent meg, kb már belőtte a jellegzetes Machine Drum style-t, glitch alapú masszíven 4/4 hiphop, nagyon finom és egyedi szintetizált melódiákkal és rommá tekert samplerekkel megfűszerezve.

Mára a sok álnév, ahogy az szinte már megszokott az elektronikus zenében jól behatárolható zenei irányokra tagolja T.S. munkáit. Tstewart néven a drone-osabb, ambient-ebb,  Neonblack néven a dubstep és detroit-tech, míg Machinedrum néven a fent említett kvázi glitchop vonalon mozog.

Első és egyben leghíresebb lemeze a Bidnezz.

Még 2004-ben jelent meg a Merck records-nál és igazán ujjítónak számított a samplerek és az amúgy már unalmas hip-hop beatek használatában. (Akit még egy lapon szokás emlegetni Machine Drummal az Prefuse73, de ő egy külön post-ot érdemelne, úgyhogy most csak egy link). Ajánlom mindenki figyelmébe, szeritem lassan klasszikusnak mondható.

Másik alapvető megjelenése a Mergerz and Acquisitionz, legfrissebb lemeze pedig a want to 1-2?

Ez már jóval diszkóbb lemez, nem mintha ez feltétlenül rossz lenne, csak az ezt megelőző zenéihez mérten hiányzik belőle a megszokott mélység és magasság. Ettől függetlenül szintén halgatásra méltó anyag.

Összességében, nagyon jó és úttörő producernek gondolom aki a kicsit wonk-os beütésű gyermeteg és romantikus zenéivel mindíg képes megmosolyogtatni és elgondolkodtatni egyszerre.

Egy ingyenes live mixe kedvcsinálónak letölthető innen.


crct

TALBOT AND DERU

Az akadémikus zene és a kortárs elektronika találkozása manapság még sok esetben kuriózumnak számít. Éppen ezért mindíg komoly várakozás előzi meg az olyan darabokban való megmártózást, mint az Joby Talbot és Benjamin Wynn (Deru) kezenyomán született Genus score esetében történt. A lemezre került hanganyag Wayne McGregor azonos című balettje számára íródott, egy 10 fős kórus egy vonós négyes és Deru - mindezekkel tökéletesen harmonizáló - textúráinak reprezentálásában. A darab kíváló szimbiózisa az up to date elektronika és a XX. századi minimalizmus jegyeit magán viselő kompozícióknak. A megmártózás után pedig jöhet a teljes elmerülés az ant - zen kiadó jóvoltából.

Arcmosás | Joby Talbot | Deru | Wayne McGregor | Package: Salt

fizikalfire

GLASS CAGE

Elég nehéz volt kiválasztani, mivel kezdjem, de végül (hogy mégiscsak egy picit következetes maradjak ) eszembe jutott egy erre a célra tökéletes lemez.

A "GLASS CAGE" valamikor 2000 táján jelent meg az Arabesque Records gondozásában. A kiadó általában kommerszebb komoly- és eléggé puttyadt jazz- zenéket hoz forgalomba, de ezt a lemez tökéletes ízelítőt ad Philip Glass és John Cage, -a minimál és a kísérleti zene 2 nagypapájának zongorára írt munkásságából- Bruce Brubaker nagyon érzékeny és figyelmes interpretálásában.

Akár meddig le lehet diggelni a zenetörténetben, de azthiszem, ha kortárs könnyű- és komoly- zenével foglalkozik az ember ezek a formák megkerülhetetlenek (akárcsak Steve Reich). Ez egy olyan lemez,  amit szerintem mindenkinek érdemes meghallgatnia. De a fent említett zeneszerzőket és főleg Cage kísérleti műveit, a hang szintézis őskorából is csak ajánlani tudom.


crct

AURICULAR WITNESS

Ez a blog a zenéről szól. Számunkra kedves szerzők, producerek frissen, vagy már korábban megjelent lemezeihez, vagy szimplán a munkásságukhoz tervezünk "kritikákat" illetve némi kedvcsinálót írni, stílustól, kortól, általában mindenféle következetességtől mentesen.